Megemlékezés Prof. Dr. Sir Király Béláról
(1912-2009)

Őszinte megrendüléssel értesítjük Lovagrendünk minden tagját, hogy Prof. Dr. Sir Király Béla – a Ciprusi Lovagrend Nagykereszt Lovagja, Lovagrendünk nagyszerű tagja, nyugállományú vezérezredes, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőse, a Magyar Nemzetőrség Történelmi Főparancsnoka, hadtörténész, politikus, professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 2009. július 4-én, 97 éves korában, Budapesten váratlanul elhunyt.

Kivételes ember távozott az élők sorából, aki a történelem legzivatarosabb majdnem száz évének tanúja, alakítója volt. Élete tele volt kihívásokkal, amit bátran vállalt, dacolva a veszélyekkel, kockázatokkal. Bátran és kitartóan küzdött egész életében a szabadságért, a haladásért és a demokráciáért. Nagy formátumú személyiség volt. 

2009. májusában a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének Nagymestere avatta Prof. Dr. Király Bélát a Szuverén Ciprusi Lovagrend Nagykereszt Lovagjává Gödöllőn, aki nagy örömmel lépett tagjaink közösségébe és ezt követően lelkesen részt vett Lovagrendünk életében, egyik klubdélutánunkon is megjelent. Ezért is különösen váratlanul ért bennünket halálának híre, amely nagy veszteségként érint bennünket mind a magyar társadalom, mind a Máltai Lovagrend szempontjából. 


Magas kort ért meg és kivételesen gazdag, rendkívüli életpályát futott be. Történelmi eseményeket élő és történelmet formáló ember volt.

1912. április 14-én született Kaposváron. 1935-ben avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián.

1941-ben vezérkari százados, frontszolgálatot teljesített a Don mentén, majd 1945 márciusáig különböző beosztásokban szolgált. A kőszegi védőkörlet parancsnokaként – megelőzendő a város ostromát – átadta Kőszeget a szovjeteknek. Hadifogságba került, ahonnan megszökött. A HM Igazoló Bizottsága 1945-ben igazoltnak nyilvánította. A Néphadseregben különböző beosztásokban szolgált Pápán, majd Tolnán. 1949-ben már vezérkari ezredesként a gyalogság parancsnoka. 1950. március 15.-étől vezérőrnagy, majd a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka és megalapította a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, amelynek első parancsnoka lett.

1951. augusztus 17-én az ÁVH letartóztatta, államellenes összeesküvés vádjával, koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre módosították, amelyet csak évek múltán közöltek vele. 1956. szeptember 7-én ideiglenesen szabadlábra helyezték. 1956. október 31-én rehabilitálták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka, a Nemzetőrség főparancsnoka volt.

A forradalom és szabadságharc leverését követően Nyugatra emigrált és kitartóan, megalkuvás nélkül képviselte a magyar ügyet az ENSZ előtt és az emigráns szervezetekben, valamint később, oktatói tevékenysége során.

Előbb Ausztriában élt, majd 1958-ban az Egyesült Államokban telepedett le, ahol már 1959-ben az USA Parancsnoki és Vezérkari Akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta. 1966-ban PhD fokozatot szerzett a Columbia Egyetem történelem szakán. 1971-től a hadtörténelem professzora a New York-i Állami Egyetemen, a Brooklyn College-ben. Ugyanitt 1982-ben „professor emeritus” lett. 1994-ben a humán tudományok doktora. Több amerikai város és állam díszpolgárává választotta. 1977-ben alapította meg az „Atlantic Studies on Society in Change” című könyvsorozatot, amely a közép-kelet-európai régió (benne Magyarország) újabb kori történelméről ad ki tudományos igényű tanulmányköteteket, monográfiákat. Ma már több mint 135 kötetből áll a könyvsorozat.

1989-ben hazatért és Nagy Imre újratemetésén beszédet mondott. A Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta, katonai rangját visszaadta, majd a köztársasági elnök vezérezredessé léptette elő. 1990 és 1994 között parlamenti képviselő, a Honvédelmi Bizottság alelnöke. 1991-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen elnyerte a hadtudományok tiszteletbeli doktora címet. 1993-ban a Jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igazai” közé választotta, amit azzal érdemelt ki, hogy 1944-ben vezérkari tisztként mentette a zsidó munkaszolgálatosokat. Az általa ott elültetett fa örökre hirdeti a legsötétebb időkben is megőrzött humánus értékrendjét.

1999 és 2001 között a miniszterelnök személyes megbízottja, katonapolitikai tanácsadója a magyar haderőreform munkálataiban. 2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével (katonai tagozat). 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, és elnyerte a Nagy Imre Érdemrendet is, amelyet ő mindig a legmagasabb kitüntetésének tartott.

Nagyon büszkék vagyunk, hogy Prof. Sir Király Béla Ciprusi Nagykereszt Lovagja, ez a rendkívüli ember Lovagrendünk tagja volt, magas erkölcsi elveivel kiérdemelte minden Lovag tiszteletét. Egész életében, - már lovaggá ütése előtt is - igazi lovagi értékrend szerint élt és cselekedett minden területen, amit a sors és a történelem rábízott. 


Drága Sir Béla! Te a szó valódi értelmében Lovag voltál.

Emlékedet megőrizzük és életedet, tetteidet példaként állítjuk a jelen és jövő lovagjai, generációi elé.

A Szendrei és Tevely családnak, mint legközelebbi hozzátartozóinak mély gyászukban őszinte részvétünket fejezzük ki.

Requiescat in Pace.

Professzor Dr. Sir Király Bélát a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség saját halottjának tekinti.